Valaki folyamatosan
figyel a sarokból,
csak a felvillanó
szemeket látom.

Egyedül

Magam vagyok.
Egyedül.
És mégis remekül
kéne éreznem magam.
Mindenki őrlődik.
Én is.
De én köztük őrlődöm.
Mindenki, oly gyáva
mint én?
Biztos vannak hősök is.
De ők nem itt élnek.

2004., Siófok

Hogy nyugodtan alhass

Hogy nyugodtan alhass
a vánkos kövér teste mellett,
legurítasz fehér altatókat.

Lebegsz.
A világ hófehér,
mintha hálóingben lenne az Isten,
és bebújtál volna alá.
Gyorsan megöleled magad,
mert még elfelejted, hogy szerelmes vagy.
Lebegsz.
Szorítasz.

A csönd lüktet,
mint az anyaöl ritmusa
s szétcsúszik az időben.
Mintha megsüketültél volna.
Magatehetetlenül lebegsz.
Az ingerek birodalmában
nemis-válaszok.

Lebegsz.
Egykedvű lebegésben
a gondolat szaga andalog.
Magadra gondolsz.
Forogsz, vagy fekszel,
nem tudod,
hogy itt, vagy ott,
vagy sehol.

Lebegsz,
paplanból szabadult pehely,
mit a huzat felkapott
és viszi messzire
(végzet, ha úgy tetszik),
valami nagy víz fölé,
hogy dagálykor belefulladjon
egy lakatlan sziget
sziklazátonya mellett
a habzó óceánba.

2008. október, Veszprém