Akár a puffasztott gabonapelyhet

Tudjátok, végülis semmi különbség

Szilva svéd királyné és egy maláj kisfiú között,
mindketten röhejes ruhában járnak,
felnevetnek, ha kiborul a leves,
és évek óta egyikük sem tartja túl vonzónak
őfelsége XVI. Károly Gusztáv svéd királyt,
a különbséget csak én találom ki,
hogy ne ijedjek meg nagyon,
ha a CNN háborút közvetít élőben,
így otthon ülhetek nyugodtan,
és utálhatom a zsidókat,
akár a puffasztott gabonapelyhet.

Fiatal férfi

Fáradt szemem előtt párakorona,
függ fejem körül, friss
és fehér a fiatal férfi lelke,
úgy játszom az ingerek felhőin,
mint elhangolt zongorán,
felbukkanok, kipillantok, mint
súgólyukból, minden csak -ál-;
én már nem tudtam, hol vannak a kontúrok,
válaszok voltak még, valami reflexek,
kitöröltem őket, mert az új a szép,
ez zakatolt bennem, így bizonytalanság-
felhő ült meg, bár nem is biztos,
talán itt volt mindig, persze lehet az is,
hogy egyszer még hűs és tiszta volt az ég,
mint a lélek, nem emlékszem,
most, mintha felhőkön ugrálnék,
különös a világ,
újrakezdtem;
amíg van kihívás,
-én- vagyok, a király,
ködkoronás bolond,
ki mindent eldobott,
és figyeli, hol ragyog,
feltűnnek néha még
űrhajók, csillagok,
felétek szaladok,
vakon, de szabadon.

2009. 01. 17., Veszprém

talán-tanulság az idei évre

Négysoros:
Virágzik a holdfény
a részeg cserepeken,
szétpattan a napfény
a rozsdás ereszeken.

Megfordítva:
Elhervad a napfény
a józan ereszeken,
besüpped a holdfény
az ólomcserepeken.

De közben az idő vasfoga:
Elhervad a moha
a száraz ereszeken,
lehullik, szétpattan
a teraszkereveten.

Az utolsó rím jogán*:
Az örvénylő virágpor
takarja a napot,
egy lesántult versenyló
bámul célszalagot.

*hol a lusta alkotó megcserélte az imént már megszokott szótagszámot, de ennek semmi jelentősége, hacsak a vers mást nem akar, és le nem dönti a lábáról a léha akaratot, mint valami fölényesen mosolygó Sztálin szobrot.
Veszprém, 2008. 12.31