Krumplibogarak

Támadnak a krumplibogarak,
színes, sötét köpenyben
sunyin a levelek alatt támadnak.
De mi vigyázunk.
Nagyapa meg én őrt állunk a kertben,
rajtam a csíkos póló, nagyapán a sapka
a kereszttel, ő lesi a seregélyeket,
miközben jobbjában múlt és hatalom,
míg én a krumplibogarakra vigyázok.
Halkan másznak, az árnyékban
meregetik csápjaikat furcsán.
A csápok alól kipillantanak sandán,
meglátnak engem és nagyapát,
a csíkos pólóban és őt a sapkában
és ahogy vigyázunk a kertünkre,
amiről azt hiszik, hogy az ő kertjük is,
pedig nem látjuk őket szívesen.
Ha meglátjuk, akkor eltapossuk őket.
Mert ez a mi kertünk,
mi itt éltünk már akkor is, mikor.
Nagyapa vigyázó szeme könnyekkel teli,
ismeretlen és távoli nekem mikor
én, a csíkos pólóban felpillantok rá,
és szeretem, és gyűlölöm.

Balatonszárszó, 2008. 12. 28.

hullámzás

...végül majd biztos kiderül valami
de addig csücsülünk ugye, mint fák tövén
Viele Menschen versaumen das kleine Glück,
weil sie auf das große vergeblich warten.
végülis én nagyon sok marhaságban benne voltam
most is megnézem majd a napfelkeltét pedig biztos unalmas
ne kérdezd, hogy miért
meg hogy miért kelek fel újra, ugye
egyszer majd nevetni is fogok nem ma persze
megcsillan a tavon a holdfény
a horgászok káromkodnak
nem tudom, hogy a holdfénnyel vagyok-e, vagy a horgászokkal
talán nem is kell mindig dönteni
csak átmászok a kerítés tetején
hátha nudiznak a szomszédban bár nem tudom, hogy az miért érdekes
de végülis az motívál
olyan jó lenne csendben végigülni egy napot
bediliznék az univerzumnyi magány hirtelen jön
most sincs senki msnen mert alszanak mert hajnal van
nekem is jobb lenne aludni
vagy átmászni a kerítés tetején
de már van életcélom várom a hajnalt
lehet hogy ez szar cél
nem is kéne felvágni vele még azt hiszik, hogy aranyos vagyok
pedig csak a libidóm miatt csinálom ezt is
meg most csak csücsülök, mint
és halmozom a kötőszavakat
így múlik el a világ dicsősége
meg minden így múlik el
felébredtem mert attól féltem hogy meghalok
mindig ettől félek nevetséges és unalmas is
átmászni azon a mocsok kerítésen
de még nem meséltem a szögesdrótról meg a csalánosról
meg a három kutyáról gonoszak
hiába mosolyogsz álomba énekelni meg nem tudod még magadat sem
Ich bin ausgeglichten.
csobogás meg a tompa holdfény
hullámzik a világ és én itt ülök rajta egy léket kapott csónakon
olykor foltot hagy a toll valami undorító paca lesz
ha belenézek visszamosolyogok
persze olyan ferdék a mosolyok mint a szavak
csönd van, nem tudom mi lesz.

Balatonszárszó, 2008. 12. 28.

Koszorú

Rambci képére

Koporsómban a parton
helyezz a szívemre egy koszorút,
gyújtsd fel és lökj a tengerre!
Így leszek végül tengerész,
ki felfedez ködös partokat.

Kering por és hamu
párás örvénye.
Az ég ázott papírcsákó,
útjelző szemfedél.

Elbújok alatta,
nem bánt a szenvedély
gőze, míg ölelem
a dobbanó habokat,
és eltűnök a látóhatáron.

Balatonszárszó, 2008. 12. 22.

Álom, alkony

Amíg a szerelmed
földbe vájt odú,
tombol a vihar,
álomháború.

Amint a szerelmed
köztéri szobor,
elmúl a vihar,
halkan alkonyul.

2008. ápr., Veszprém

Ízek, illatok

Elszállt alólunk a
pörge pillanat
minden ág-boga,
de nekem itt maradt
ízed, illatod
friss betonlábnyoma.

Veszprém, 2008.