Hogy nyugodtan alhass

Hogy nyugodtan alhass
a vánkos kövér teste mellett,
legurítasz fehér altatókat.

Lebegsz.
A világ hófehér,
mintha hálóingben lenne az Isten,
és bebújtál volna alá.
Gyorsan megöleled magad,
mert még elfelejted, hogy szerelmes vagy.
Lebegsz.
Szorítasz.

A csönd lüktet,
mint az anyaöl ritmusa
s szétcsúszik az időben.
Mintha megsüketültél volna.
Magatehetetlenül lebegsz.
Az ingerek birodalmában
nemis-válaszok.

Lebegsz.
Egykedvű lebegésben
a gondolat szaga andalog.
Magadra gondolsz.
Forogsz, vagy fekszel,
nem tudod,
hogy itt, vagy ott,
vagy sehol.

Lebegsz,
paplanból szabadult pehely,
mit a huzat felkapott
és viszi messzire
(végzet, ha úgy tetszik),
valami nagy víz fölé,
hogy dagálykor belefulladjon
egy lakatlan sziget
sziklazátonya mellett
a habzó óceánba.

2008. október, Veszprém