Sosem láttunk,
sosem néztünk,
én magam kerestem
(azt hittem, hogy ez reményteljes vállalkozás),
ám legfeljebb a nedveid ismered
(nem számítanak a neveid),
ugye az unalmas ösztönök.
Csak félelem
és izzadtság,
de sosem szerettelek
benned önmagam féltettem,
már csak így van ez, tudod
(tudod!, vagy nem, nem érdekel).
A halálon lépünk át így,
mint őszi pocsolyán,
felszárad, nem szárad,
tegnap volt, vagy ma, mindegy;
megijedsz, mikor belepottyansz a pillanatba,
mint az üres moziban vetítés után,
csak várod, hogy rádzárják az ajtót.
Szerencsénkre nem maradok veled sokáig.
Mert asszociálok.
Mindenről mindenre.
Tükör
Eső
Banán
Anyám
Föld
Halál
Teleportálok a képzeletbe,
viszlát (minek?
-mert máshogy nem lehet lenni
-kinek? - magamnak)!
Miattam kelsz fel holnap?
Akkor ne feküdj le.
Vagy ha már, úgy velem.
A nedveid kellenek.
A neveid beleestek a pocsolyába,
tudod, nem is figyeltem.
Mellékes volt.
Sosem láttunk,
sosem néztünk.
Sötétszoba.
2009. 03. 19., Veszprém
6 megjegyzés:
-nekem ez tetszik, ha így ír valaki, főleg ha végig érdekes, és akkor csak várom-várom a fejleményeket! :)
Az első öt sorért megérte. A többi sem rossz, csak nekem nem tetszik. Szerintem néha lehetnél egy kicsit határozottabb is. Nem baj, ha néha kimondod. De persze ez csak az én véleményem.
köszi nektek!:)
hogy érted, hogy határozottabb?
Néha úgy érzem, hogy ködösítesz, hogy nem mered(vagy nem akarod) kimondani azt amire gondolsz. Nyilván egy versnél ez nem mindig feltétel, hiszen így bárki bármire asszociálhat. De én személy szerint szívesen olvasnék tőled valami olyasmit is, ahol nem csak így ködösítve írsz. Néha ki kell mondani.
...de nem biztos, hogy itt és így :)
-mindennek magvan a maga helye és ideje. a Fecót úgy ismerem, hogy tudja hol van a helye és ideje valaminek.
Megjegyzés küldése