2009. május 18., hétfő
2009. május 15., péntek
Ősz lesz
Félek nappal a boldogságtól,
mert úgy álmomban boldogtalan leszek.
Jól ki van ez találva, tudjátok.
A lét felemelő reménytelenségében
hallom, ahogy összesúgnak a fák, az emberek.
-Holnap ősz lesz! Ősz lesz!
Mit tegyen az elfásult tudat?
Talán holnap bekukkant maga alá.
Bágyadtan nyelek egy nagyot,
mielőtt besötétedne, elsétálok az erdő felé.
Veszprém, 2009. május 15.
mert úgy álmomban boldogtalan leszek.
Jól ki van ez találva, tudjátok.
A lét felemelő reménytelenségében
hallom, ahogy összesúgnak a fák, az emberek.
-Holnap ősz lesz! Ősz lesz!
Mit tegyen az elfásult tudat?
Talán holnap bekukkant maga alá.
Bágyadtan nyelek egy nagyot,
mielőtt besötétedne, elsétálok az erdő felé.
Veszprém, 2009. május 15.
2009. május 7., csütörtök
Eltávolodóban
Mint kifeszített ponyva,
háttér köröttünk a világ,
nem hallod Őt míg csöndben súgja,
sem ha a tömegben felkiállt;
érzékien a füledbe búgja,
mint ébresztőóra, az időt,
megöregszel, -nem látod? múlt vagy! -
átaludtad, porszem, mind a két félidőt.
Veszprém, 2009. tavasz
háttér köröttünk a világ,
nem hallod Őt míg csöndben súgja,
sem ha a tömegben felkiállt;
érzékien a füledbe búgja,
mint ébresztőóra, az időt,
megöregszel, -nem látod? múlt vagy! -
átaludtad, porszem, mind a két félidőt.
Veszprém, 2009. tavasz
2009. május 3., vasárnap
Egy utazás képei I. - Gosausee
2009. május 1., péntek
Tenisz
Megpattanok a hálón (már a második szerva),
kegyes az Isten, engedi.
Panaszkodom, hogy csak centiken múlott,
a fásultságot ez is elfedi.
Ha boldog volt az Isten,
unottan ringatott,
a világ volt a bölcsőm,
akárhol alhatok.
Poros kontinensek,
tengerek mindenütt,
lágy blues szól a völgyben
a hegy lábai előtt.
Megfájdul a szívem,
azt hiszem elkopott,
meghalsz te is Isten,
felsóhajtok, holott --
várlak, tegnap, ma és holnap.
Ha holnapután megyek,
tudom, vársz titokban,
de már sohasem leszek.
Megpattan az élet,
unalmas, elhagyom,
kidobbanok félve
a párospitvaron.
2009. 04. 30., Strobl
kegyes az Isten, engedi.
Panaszkodom, hogy csak centiken múlott,
a fásultságot ez is elfedi.
Ha boldog volt az Isten,
unottan ringatott,
a világ volt a bölcsőm,
akárhol alhatok.
Poros kontinensek,
tengerek mindenütt,
lágy blues szól a völgyben
a hegy lábai előtt.
Megfájdul a szívem,
azt hiszem elkopott,
meghalsz te is Isten,
felsóhajtok, holott --
várlak, tegnap, ma és holnap.
Ha holnapután megyek,
tudom, vársz titokban,
de már sohasem leszek.
Megpattan az élet,
unalmas, elhagyom,
kidobbanok félve
a párospitvaron.
2009. 04. 30., Strobl
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)