Mint kifeszített ponyva,
háttér köröttünk a világ,
nem hallod Őt míg csöndben súgja,
sem ha a tömegben felkiállt;
érzékien a füledbe búgja,
mint ébresztőóra, az időt,
megöregszel, -nem látod? múlt vagy! -
átaludtad, porszem, mind a két félidőt.
Veszprém, 2009. tavasz
2009. május 7., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Jajdejó!
Örülök hát, meg jó, hogy itt vagy.:)
Megjegyzés küldése