Mint katicákat a balatonból,
mented a szükségeket, mik
átharcolják/sarcolják az ittlét álmosságát,
és koffeinbombáktól tovább rohansz csukott szemmel
a szólógitároktól leomlott falak
helyén támadt csöndben,
és mégis, ó, tengersík, végtelen róna,
bennünk élsz, bazdmeg!
2009. október 18., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
ez jó ez.
Megjegyzés küldése