Álom, alkony

Amíg a szerelmed
földbe vájt odú,
tombol a vihar,
álomháború.

Amint a szerelmed
köztéri szobor,
elmúl a vihar,
halkan alkonyul.

2008. ápr., Veszprém

Ízek, illatok

Elszállt alólunk a
pörge pillanat
minden ág-boga,
de nekem itt maradt
ízed, illatod
friss betonlábnyoma.

Veszprém, 2008.

Valaki folyamatosan
figyel a sarokból,
csak a felvillanó
szemeket látom.

Egyedül

Magam vagyok.
Egyedül.
És mégis remekül
kéne éreznem magam.
Mindenki őrlődik.
Én is.
De én köztük őrlődöm.
Mindenki, oly gyáva
mint én?
Biztos vannak hősök is.
De ők nem itt élnek.

2004., Siófok

Hogy nyugodtan alhass

Hogy nyugodtan alhass
a vánkos kövér teste mellett,
legurítasz fehér altatókat.

Lebegsz.
A világ hófehér,
mintha hálóingben lenne az Isten,
és bebújtál volna alá.
Gyorsan megöleled magad,
mert még elfelejted, hogy szerelmes vagy.
Lebegsz.
Szorítasz.

A csönd lüktet,
mint az anyaöl ritmusa
s szétcsúszik az időben.
Mintha megsüketültél volna.
Magatehetetlenül lebegsz.
Az ingerek birodalmában
nemis-válaszok.

Lebegsz.
Egykedvű lebegésben
a gondolat szaga andalog.
Magadra gondolsz.
Forogsz, vagy fekszel,
nem tudod,
hogy itt, vagy ott,
vagy sehol.

Lebegsz,
paplanból szabadult pehely,
mit a huzat felkapott
és viszi messzire
(végzet, ha úgy tetszik),
valami nagy víz fölé,
hogy dagálykor belefulladjon
egy lakatlan sziget
sziklazátonya mellett
a habzó óceánba.

2008. október, Veszprém

Mondtam, hogy itt vagyok,
és sámán szeretnék lenni.
Mondják, nem kell sámán,
van analóg sámánunk,
nemsoká digitális sámánunk lesz.
Lehet-e többet írni?
Lehet-e szebben írni?
Mégis mindig jönnek.
Többet mondani
nem lehet.
Máshogy mondani
ugyanaz.
Hát el fogom mesélni, hogy most is,
újra, ugyanazt halljátok.

2008. okt., Balatonszárszó

csöndben ülünk lélektanon,
barna itt az ablakkeret.

2008. 10. 13., Veszprém

Figyisz a japán költőknek

Elpattan a
kosárlabda,
távol a palánktól
gurul végig
a forró betonon.

Veszprém, 2008.10.07.

Tűztollú vércse

Tűztollú vércse,
szóval gyűrűzött,
szerelmi vágyban
vijjogva, égve,
vérétől űzött,
sikolyod rád vall.

2008, Veszprém

Döngölt sárpadlóra lepereg a pohár,
csilingel a cserép, szilánkok záporán
pihen a pillanat.

2008