Csókol a csillag

Csókol a csillag, csilingel,
vérátömlesztést kap, nem is kell
a fényének 9 nap, még ma meghal,
a nap az éjbe belefagy,
sötét lesz a hajnali ég dereka.

Lányok, fiúk kapkodva keresik
a hajsütővasat is őszintén szeretik.

Szavannatűz volt megannyi életem.

Szörnyű ez a délután,
Lépkedek az éj ezernyi
Pocsolya-emléknyoma után.
Lágy eső lengi körbe
a kosárpalánkot, így veszi ölbe
a szűk-tágas világot.

Fonja, fonja a hajkorona-virágot,
A világ-sírokon a rozsdacsíkban
Kihűlt és fölázott
földbe tapossuk az évszámra zuhogó álmot.

Elállt.

Valami újra földereng,
Egymásra borulnak szürke szellemek.
És folytatják felderítő útjukat
A színek birodalmában.

2008 április, Veszprém