Sosincs remény

Koldusszóra jutván,
neonfényben futván,
életuntan, kábán,
túl sok volt a kátrány,
szmogfelhőkbe szállván,
bambán billegsz bárkán
Ararátnak táján,
egyensúlytól félve,
bárcsak lenne vége,
úgy emelkedj égbe:
Remedios módra,
bár a módszer ócska,
az ám, bizony, nem fáj,
de ha nem vagy lekvár,
s kívánod, hogy fájjon,
hord ki Mindezt lábon,
hörögj, fojtsd meg magad,
nyeljed le a hajad,
boruljon a halad,
borítsd mellé magad,
ficánkol, te szaladsz,
melléfekszel halkan,
nagyvárosi zajban
megfulladtok ketten,
most már minden rendben,
de felébredsz a mennyben.

A vers 2005. 11. 30-án íródott, valahol Siófokon.