Amíg a szerelmed
földbe vájt odú,
tombol a vihar,
álomháború.
Amint a szerelmed
köztéri szobor,
elmúl a vihar,
halkan alkonyul.
2008. ápr., Veszprém
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
Ksonimar fotó
Figyelt blogok
Free Tibet
"Az volt az érdekes, ha vártam valamire, akkor az soha nem történt meg."
Barát blogok
Rendszeres olvasók
Olvasnivaló
- MEK
- Digitális Irodalmi Akadémia
- PIM
- MTA
- FISz
- Filmvilág
- Magyar Nyelvőr
- Színház pont hu
- Spanyolnátha
- Magyar Tudomány folyóirat
- Magyar Filozófiai Szemle
- Kultúr part
- Múlt-kor
- (SzUB)kulurális magazin
- Körkép-kórkép
- Élet és Irodalom
- Erdély Miklós lapok
- Literatúra
- HunLit
- Szegedi piaristák
- kultúrmorzsák
- Fazekas enciklopédia
- Kalligram
- József Attila összes
- Catullus carmenjei
- Szecesszió
4 megjegyzés:
Tényleg így gondolod?
"elmúl a vihar"
hova fennköltködünk? a szerelem istenéhez?
igen ez egy marha kis egyszerű ökörség, de őszintén így hittem amikor leírtam (túl egy balul elsült, de nagy vallomáson).
Igen, az -ik-től való megfosztás eléggé fellengzős és archaizáló az elmúlnál.
Legyünk őszinték, ez egy pocsék vers...:)
szerintem a "halkan alkonyul" az nagyon szép
Megjegyzés küldése