lenőtt álmok

Egyszer elestem, mint bolond, részegen,
ki fagyott hógolyóba verte az állát.
Bár masírozok mellette érdesen,
inkább melengetném fázós bokáját.

Mindig, minden éjjel róla álmodom,
kézikamerás felvétel gondolat,
mit reggel fennhagyok a padlásomon,
mint kottázhatatlan dzsungelhangokat.

Gyerekként szerettem a fényképeket,
úgy hittem még, a felnőttek boldogok,
apám mindig várta a vendégeket.

Most esténként csendben hajat horgolok,
tövestől tépem a tört hajszálakat,
gyomlálom őket, a lenőtt álmokat.

2008. Veszprém