Örök részletek

Pistunak

Legoból próbálok összerakni
mindent, mi szétesett,
a gondolatokat,
a kávé ízében felfedezem még
az otthoni reggeleket,
amikor anya és apa, és.
a gondolataim úgy lógnak,
mint egy nedves pókháló
eső után.
közben, még részegen is színjózan vagyok,
a hagyományba belecsavartak,
és velem együtt foszlik szét,
szétrepednek a sorok is,
szótagokra esnek a szavak,
a rímek nem találják a párjukat,
egyedül maradnak már,
én is csak egy harsány üvöltéssé válok,
akár a születésem valamikor.
gyorsan felugrunk erre a rongyszőnyegre,
megöleljük egymást,
és lecsúszunk rajta a havas domboldalon,
a szél belevág arcunkba,
megtelnek a könnycsatornák...

...mint kit betettek a körhintába,
anyatejen élek 20 éve.
azóta mindent újrafogalmaztam,
mégsem jutottam sehova.
és mi lesz velünk, ha megtörnek a szavak?
kiesünk a körhintából,
visszamászunk koszosan...

...olykor még mindig azt álmodom,
hogy felkelek otthon.
a kilencedik, tudod,
mégis már majdnem a mennyben van,
akkor is, ha néha túlcsordul a kád...

Veszprém, 2009. febr.