Krumplibogarak

Támadnak a krumplibogarak,
színes, sötét köpenyben
sunyin a levelek alatt támadnak.
De mi vigyázunk.
Nagyapa meg én őrt állunk a kertben,
rajtam a csíkos póló, nagyapán a sapka
a kereszttel, ő lesi a seregélyeket,
miközben jobbjában múlt és hatalom,
míg én a krumplibogarakra vigyázok.
Halkan másznak, az árnyékban
meregetik csápjaikat furcsán.
A csápok alól kipillantanak sandán,
meglátnak engem és nagyapát,
a csíkos pólóban és őt a sapkában
és ahogy vigyázunk a kertünkre,
amiről azt hiszik, hogy az ő kertjük is,
pedig nem látjuk őket szívesen.
Ha meglátjuk, akkor eltapossuk őket.
Mert ez a mi kertünk,
mi itt éltünk már akkor is, mikor.
Nagyapa vigyázó szeme könnyekkel teli,
ismeretlen és távoli nekem mikor
én, a csíkos pólóban felpillantok rá,
és szeretem, és gyűlölöm.

Balatonszárszó, 2008. 12. 28.