Tudjátok,végülis becsap az emlékezet,mert azt hiszed, hogy [úgy] volt,
hiszen ott voltál, emlékszel,
de utólag mégsem hihetsz magadnak,
bosszantó, hogy már magadnak sem hihetsz,
minden újragondoláskor változik az emlék,
mint egy régi videokazetta,
ami, ha sokat használod szemcsés és csévélt lesz,
ugrál a kép, bekapja a szalagot a videó,
egyszer elkap a méreg
és kidobod, mintha nem is lett volna,
egy ideig még üresen kallódik a tokja,
de ezt is elfelejted,
csak pillanatfelvételek ugranak be néha,
illatok, érintések, súrlódások,
a szavakról már fogalmad sincs,
azok hagynak cserben a leghamarabb,
lexémák , amikben megbíztál.
hiszen ott voltál, emlékszel,
de utólag mégsem hihetsz magadnak,
bosszantó, hogy már magadnak sem hihetsz,
minden újragondoláskor változik az emlék,
mint egy régi videokazetta,
ami, ha sokat használod szemcsés és csévélt lesz,
ugrál a kép, bekapja a szalagot a videó,
egyszer elkap a méreg
és kidobod, mintha nem is lett volna,
egy ideig még üresen kallódik a tokja,
de ezt is elfelejted,
csak pillanatfelvételek ugranak be néha,
illatok, érintések, súrlódások,
a szavakról már fogalmad sincs,
azok hagynak cserben a leghamarabb,
lexémák , amikben megbíztál.
2009. 02. 28., Balatonszárszó
8 megjegyzés:
itt a formával van bajom, pontosabban azzal, hogy nem érzékelem a formát, és egy kicsit zavar, hogy ezt a szöveget, amit versként kevésbé esik jól értelmezni, mint egy költőies blogbejegyzésént. Amiben amúgy tök frappáns dolgok vannak.
egy kicsit zavar, hogy ezt a szöveget, amit versként kevésbé esik jól értelmezni, mint egy költőies blogbejegyzésént,
középre zártad
. bocs
hmm a második olvasás után már nagyon szeretem. Kurvajó kép. A végét nem szeretem. Azt átírnám, elhagynám a barátos részt. JA, és persze adnék FORMÁT a versnek, nem csak álcáznám, hogy van.
szerintem semmi baj a formával - kár lenne gátat szabni a gondolatfolyamnak, a lüktetésnek formai korlátokkal
Igen, a kép miatt zártam középre (ez kicsit ócska indok, tudom), de engem ez nem zavar, érdekelne, hogy téged miért?:)
A vége valóban döcög, valóban dolgozni kell rajta, ahogy te mondanád.:)
A forma, nos ebben nem értek egyet, jelen esetben a forma hiánya, nem a formanélküliség, hiszen a forma hiánya maga is forma. Ez lehet, hogy kicsit sablonos és szájbarágós, de azt hiszem, így van.
Nem hiszem, hogy ezt a verset meg tudtam volna írni így (!) kötött versformában, amit úgy írtam volna meg, az már egy másik vers lenne.
Lehet, hogy a kedvedért kipróbálom, hogy mi lenne belőle.:)
Valóban tojok olykor a formára, ha nem érzem hiányát, de nem hiszem, hogy ez álca lenne, ha álcázni szeretném, akkor az menne jobban is. Azt hiszem, értem, hogy mit akarsz ezzel mondani, majd megbeszéljük egy sör mellett.:)
(de örülök a kritikának, ez kell, még!, többet!, köszi!:))
Naspy, örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy olvasol.:)
nem pontosan fejeztem ki. Úgy éreztem önkényesen ütöttél entert, és a szöveg prózai formában született, te meg verssé tagoltad mégis, tehát hogy versnek álcázott prózát olvasok. Személyes érzés, talán egyedüli.
A barátos kérdés meg olyan, hogy nem hat meg.
Ez egy kötetlen verstípusnál elég szubjektív kérdés.
Meg úgy gondolom, h ez a legtöbb versemnél ugyanígy feltehető.
Talán amiatt jön elő pont ennél a versnél, mert még a szokottnál is kevesebb a rím benne.
Aztán meg az epika-líra közti határok megvonása, illetve átlépése igen érdekel.
Lehet, hogy legközelebb megpróbálkozom prózaverssel.
Mindig meg akartam próbálni.:)
Értem, nekem sem tetszik ebben a formában, majd meggondolom.
Viszont most Tímár Virgil fiát fabrikálok, hogy írom én meg a szakdogámat másfél hónap alatt..?:(
ezért mostanában lehet, hogy majd kevesebb új vers lesz.
azt hiszem igazad van a barátossal, átírtam a végét.
Azt hiszem így jobb.
Bár még dolgozni kell rajta, legyen ez az első lépés:)
Megjegyzés küldése