Nincs mondatom, szavam se rég,
csak lágy dohányfüst és hullámverés,
tompul a tudat, hagyom.
Néha fázik,
akkor betakarom,
csókolom, ütöm,
mindegy, csak akarom,
hogy érezze, érezzem,
ha a csönd bágyadtan elköszön.
Néhány búcsúszót szól a fejlődés fölött,
amivel egymást öltük.
Nincsen már szavam, hangom se rég,
eső dobol a csónak fenekén.
2009. ápr., Balatonszárszó
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése