Tudom, hogy lépcsőfok után újra lépcsőfok,
és csempe mellett csempe;
néha szeretlek,
persze a pillanat örök,
az örök meg pillanat,
de ha becsukom a szemem,
akkor falak vesznek körül,
tudom, én húztam őket,
és holnap is el lehet mondani,
ami tegnap sem volt fontos,
- a lelkem csupán reagál,
a testem belezuhan majd a lélegzetbe -
fáj, ha nézel,
és a szavak úgy szakadnak meg,
mint délutáni focimeccsen
egy ellustult combizom.
Veszprém, 2009. 04. 22.
2009. április 22., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése